Helyi szerkesztő|2022.12.09
Kispest
Szigetvári Györgyné Répási Rozália a kispesti Nagyboldogasszony-főplébánia karitászcsoportjának alapító tagja – 32 éven át vezetője – kapta idén a Szent Erzsébet rózsája díjat, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elismerését - írja a XIX. kerület, Kispest - ittlakunk.hu.
A Szent Erzsébet rózsája-díj az irgalmasság és a szolgáló szeretet erényeinek és a díjazottak személyes példájának elismerésére szolgál. Az idei díjat a napokban a Zeneakadémián adták át.
Szigetvári Györgyné gyerekkoráról, amely meghatározta szociális érzékenységét ekképp nyilatkozott a Magyar Kurírnak:
„Zalaegerszegen születtem, hat hónapos voltam, amikor édesanyám meghalt. Hárman voltunk testvérek, apám egy özvegyasszonyhoz költözött velünk, majd hamarosan behívták katonának. Ott maradtunk egy idegen családban. Édesapám pedig nem tért vissza, francia hadifogságban halt meg; nem sikerült kideríteni, hogy hol, csak a holttá nyilvánításáról szóló dokumentumot kaptuk meg.
Később az egyik testvéremet is elvesztettük, így már csak ketten maradtunk. Engem a keresztszüleimhez helyeztek, a testvérem a nagyszülőkhöz került. 1948-ban tehát szétválasztottak minket. Így kezdődött az életem.
A gyerekkoromban átélt veszteségek, viszontagságok bizonyára szerepet játszanak abban, hogy meg tudom érteni a rászorulókat, együtt tudok érezni velük.”
Hozzátette: hamar megfogalmazódott benne, hogy ápolónő szeretne lenni a Korányi Sándor és Frigyes Kórházban (ma Erzsébet Kórház) indult a pályafutása. Munka mellett tanult, és amikor megkapta a szakápolói bizonyítványt, a kispesti rendelőintézetben kezdett dolgozni. Később az Országos Kardiológiai Intézetbe került, 1975-től 2000-ig dolgozott ott osztályvezető főnővérként, majd a „szamárlétrát” végigjárva (az egészségügyi főiskolát elvégezve) ápolási igazgatóként ment nyugdíjba.
1990-től idén nyárig vezette a Kispesti Nagyboldogasszony Karitász csoportját. Tíz éven át az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye cigányügyi referense volt. 2000-ben Batthyány-Strattman László-díjat, 2018-ban Caritas Hungarica-díjat kapott. Kispest díszpolgára.
A hétköznapi ételosztásnál a plébánián mindig segédkezik: „most nagyon nehéz időszak jön, sok a rászoruló, látjuk a vasárnapi élelmiszer osztásoknál. Mindenki feliratkozik, jelentkezik. S ami most a legfontosabb: minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy enni adhassunk a rászorulóknak” – jegyezte meg szerényen.
Forrás: XIX. kerület, Kispest - ittlakunk.hu
Szigetvári Györgyné gyerekkoráról, amely meghatározta szociális érzékenységét ekképp nyilatkozott a Magyar Kurírnak:
„Zalaegerszegen születtem, hat hónapos voltam, amikor édesanyám meghalt. Hárman voltunk testvérek, apám egy özvegyasszonyhoz költözött velünk, majd hamarosan behívták katonának. Ott maradtunk egy idegen családban. Édesapám pedig nem tért vissza, francia hadifogságban halt meg; nem sikerült kideríteni, hogy hol, csak a holttá nyilvánításáról szóló dokumentumot kaptuk meg.
Később az egyik testvéremet is elvesztettük, így már csak ketten maradtunk. Engem a keresztszüleimhez helyeztek, a testvérem a nagyszülőkhöz került. 1948-ban tehát szétválasztottak minket. Így kezdődött az életem.
A gyerekkoromban átélt veszteségek, viszontagságok bizonyára szerepet játszanak abban, hogy meg tudom érteni a rászorulókat, együtt tudok érezni velük.”
Hozzátette: hamar megfogalmazódott benne, hogy ápolónő szeretne lenni a Korányi Sándor és Frigyes Kórházban (ma Erzsébet Kórház) indult a pályafutása. Munka mellett tanult, és amikor megkapta a szakápolói bizonyítványt, a kispesti rendelőintézetben kezdett dolgozni. Később az Országos Kardiológiai Intézetbe került, 1975-től 2000-ig dolgozott ott osztályvezető főnővérként, majd a „szamárlétrát” végigjárva (az egészségügyi főiskolát elvégezve) ápolási igazgatóként ment nyugdíjba.
1990-től idén nyárig vezette a Kispesti Nagyboldogasszony Karitász csoportját. Tíz éven át az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye cigányügyi referense volt. 2000-ben Batthyány-Strattman László-díjat, 2018-ban Caritas Hungarica-díjat kapott. Kispest díszpolgára.
A hétköznapi ételosztásnál a plébánián mindig segédkezik: „most nagyon nehéz időszak jön, sok a rászoruló, látjuk a vasárnapi élelmiszer osztásoknál. Mindenki feliratkozik, jelentkezik. S ami most a legfontosabb: minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy enni adhassunk a rászorulóknak” – jegyezte meg szerényen.
Forrás: XIX. kerület, Kispest - ittlakunk.hu