Semmelweis Ignác az anyák megmentőjeként él emlékezetünkben. Tudjuk-e azonban, mi jutott a zseniális orvosnak az édesanyák megmentéséért? Nem, nem kitüntetések, hanem kirekesztés, bántalmazás és korai halál egy elmegyógyintézetben. Ismerjük meg Semmelweis valódi történetét!
Július 1-jén az emberi életet évtizedekkel meghosszabbító orvosi innovációkat, az egészséget és magukat az orvosokat ünnepeljük. Ennek apropóját Semmelweis Ignác forradalmi újítása, a klórmeszes kézmosás adja, ami felbecsülhetetlenül sok emberéletet mentett meg azóta, hogy elterjedt az orvostársadalomban.
Semmelweis nagy találmánya, akármilyen banálisan hangzik is, a kézmosás volt!
Mégpedig egy akkoriban széles körben elérhető fertőtlenítőszerrel, a klórozott mész oldattal. Manapság alapvetőnek tűnik, hogy egy sebész vagy egy szülészorvos fertőtlenített kézzel nyúl a betegéhez, azonban ez 1847-ben, amikor Semmelweis előállt javaslatával, ez egyáltalán nem volt bevett szokás.
Fontos látnunk, hogy akkoriban az orvosok nem voltak még tisztában azzal, hogy apró kórokozók, azaz baktériumok és vírusok terjesztik a fertőző betegségeket.
Semmelweis szintén nem volt tisztában a baktériumok létezésével, viszont számolni nagyon is tudott: statisztikai módszerekkel kizárta, hogy a miazma elmélet igaz lehetne, mint ahogy azt is, hogy a gyermekágyi láz a szülő nők lelkiállapotának lenne valahogyan a következménye. Azt viszont
észrevette, hogy az orvosokkal ellentétben a bábák, ha nem is tökéletesen, de mostak kezet - éppen ezért a bábák által vitt szülészeti osztályon az édesanyák halandósága harmada volt az orvosok által vitt osztályéhoz képest.
Azt várhatnánk, hogy miután Semmelweis logikusan összeszedve bemutatta érveit orvostársainak, majd megoldásul a klórmeszes kézmosást javasolta, felfedezését mindenki örömmel fogadta és haladéktalanul alkalmazni kezdte. Nem így történt. Ami viszont történt, az sokkal inkább az emberi lélek legsötétebb bugyraiba enged betekintést, és semmiképpen sem nevezhető az ész és értelem diadalának.
Ugyanis
A kicsinyes ember az elhivatott orvos fölé kerekedett bennük, és ahelyett, hogy hallgattak volna Semmeweisre, saját gyarlóságukat takargatva inkább nevetség tárgyává tették őt és teljesen kirekesztették az orvostársadalomból.
Ahogy Semmelweis körül egyre fogyott a levegő, lelkiismeretlen kollégái folytatták a mosatlan kézzel való munkát, és elkezdtek egyre nyíltabban arról pusmogni, hogy a magyar orvos megőrült. Ez addig-addig ment, míg Semmelweis Ignác valóban elmegyógyintézetbe került.
Végül
Semmelweis története sajnos nem az értelem diadalának, hanem az emberi kicsinyességnek és az orvosokban is ott élő gyarlóságnak története. A éleslátó orvost kisemmizték, kirekesztették, hogy a saját hibájukat minél tovább takargathassák. Ezekben a nehéz időkben, amikor már nem a gyermekágyi láz-járvánnyal, hanem a koronavírus-járvánnyal küzdöttünk és küzdünk meg, különösen fontos emlékeznünk erre a történetre.
Nem lenne szabad, hogy a történelem megismételje önmagát, és politikai okokból takargassák fontos pozícióban lévő orvosok az eddig elkövetett hibáikat. Márpedig úgy néz ki, nincs új a nap alatt: 1847 után 2021-ben is a kicsinyesség győzött az értelem felett.
Kapcsolódik
Bűnös érdekek az emberélettel szemben a hazai járványkezelésben
Meglett a következménye annak, hogy a Fidesz politikai küzdelemmé és pofátlan mutyizássá degradálta a járványkezelést: népességarányosan jóval többen haltak meg koronavírusban Magyarországon, mint az európai országok többségében.
Kapcsolódik
Müller Cecília megtagadja tőlünk a harmadik, emlékeztető oltást
Orbán orvosi diplomás udvari bolondjai továbbra sincsenek a helyzet magaslatán. Hiába indokolt szakmailag, nem engedélyezik a harmadik oltást. Mindezt azért, mert akkor be kéne ismerni: hibáztak, mikor időseket oltottak Sinopharmmal.
Kapcsolódik
90 éve először ülésezik zárt ajtók mögött a Kórházszövetség
Egyszerűen titkossá vált, hogyan határoz életünkről-halálunkról Müller Cecília és Kásler Miklós.
